2008. május 21., szerda

"Felszaggattuk" Szombathely Fő terét

Múlt vasárnap került megrendezésre az OTP Maraton Staféta Szombathelyen.
Mivel még sohasem vettem részt ilyen típusú versenyen, fogalmam sem volt, hogy mire vállalkozom.
Az 5x 2km így szóban elképzelve nem tünt soknak. Kicsit végiggondolva az egészen, már kezdett fejtörést okozni, hogy hogyan tudom teljesíteni. Hiszen 2km futás után általában 20pec pihi jött.
Az első kör után beszélgettem a Tóth Tibivel (Sárvári Kinizsi SE), hogy ki volt az az "őrült", aki ezt kitalálta. Ő ráadásul egy térdmütát után vállalta be, de azt mondta:
"A verseny után teljesen más lesz a véleményed"
Ez így is lett, a végén már nagyon jól áreztem magam.

De hát addig mág el kellett telni egy kis időnek.

Igazából csapatunkban mindenkinek volt valami "kínja", ami miatt nem tudott 100%-os lenni.

Tamásnak enyhe combizom húzódása volt, a Sólyom szombaton indult egy 24km-es versenyen, án pedig még nem teljesen erősödtem vissza a sérülésem után.

A Bálint volt talán a kivétel, aki az utolsó körében is megfutotta ugzanazt az őrült tempót, mint az elsőben.

Sajnos a többiek által elért előnyünket a Sárvári Kinizsi SE erősságe Pongi mindig lefaragta, sőt meg is előzött.

Az utolsó körben sem volt esélyem ellene, így tréfásra vettem a figurát.
Amikor már majdnem utolért, elkezdtem hátrafelé futni és szurkolni Neki.

A végén a Szakos Peti meg is szekált, hogy nehogy elmondjam a csapattagoknak.

Összességében egy nagyon hangulatos verseny volt, ha jövőre beférek valamelyik csapatba, akkor ismét részt fogok venni rajta, immár tapasztalatokkal gazdagabban.

2008. május 18., vasárnap

Duatlon ranglistaverseny Nagykanizsa 2008-05-18

Miután a kaszói OB futamra az előző héten realizált kisebb megfázásom okán nem futottam be (ha a szervezők olvassák, a megígért előnevezési díj visszautalása még mindig nem érkezett meg a folyószámlámra) és mert Kanizsa amúgy nagyon is az, de innen nézve azért nem a világ vége, joggal merült fel bennem a duatlon ranglistaversenyen való indulás lehetősége.
A cerr-cup radenci állomása ugyan előző napra esett, de a nevezési összeg olyan aránytalanul sokat könnyített volna az eurós bankszámlámon, hogy azt határoztam, hogy fájó szívvel, de kihagyom a megmérettetést. (a félmaratoni távot amúgy lehet, hogy le se tudnám futni…) De ahogy elnéztem az eredményeket, talán maradt a kupában az összetett pozícióm a helyén.

Hála a szintén ma megrendezett szentendrei középtávú triatlon OB-nek (vagy valami nagyon másnak), elég gyér számú mezőny gyűlt össze, ahhoz képest, hogy sokáig nem lesz újabb duatlon verseny, ami olyan úszni nem tudókat, mint jómagam, elkeseredéssel tölt el, hisz a teljes triatlon szezon irreleváns így számomra. (elég idiótán venné ki magát mellben letudni az első számot)

A szokásos koreográfiának megfelelően előbb az ifik(18 év alatt) és a hölgyek, majd a felnőttek, juniorok és szeniorok indultak egy mezőnyben. A futótáv részben egy régi laktanyán át vezetett, kábé úgy mintha a majdnem teljesen megboldogult zegi hadkieg.-en át jelölték volna ki. Nem mintha ez fontos lenne, de mutatja, hogy nem zárták le a teljes belvárost, mint 2 éve itt Egerszegen, így a rendezés során nem sok minden jelenhetett áthidalhatatlan problémát. A frissítőállomások látványa szerény ellátmányt ígértek, mégis a lelkes szervezők minden ponton nyújtózkodtak felénk egy pohárkával, sőt, mintha kicsit meg is sértődtek volna, ha nem vetted igénybe a szolgálataikat. (akkor engem most nemigen szerethetnek).

A versenyről: szokásomhoz híven, vagy reálisabban fogalmazva: formámhoz mérten, lassabban kezdtem mint jónéhányan, és mint oly sokszor, most is úgy éreztem, hogy a teljes létszám elhömpölyög tőlem. Szerencsére párszáz méter után fel tudtam venni egy elfogadható tempót, és tökegyedül, de látva az előttem lévőket tudtam le az 5km-t (17’30”, ha jól volt kimérve a táv, de gyanúsan hamar beértem).

A kerékpárt egy pécsi és egy zalatriatlonos sráccal kezdem el, tekertem le és fejeztem be, de a sok fordító miatt 4-szer kellett realizálnom, hogy egy Gáborral és Péterrel kerültem egy társaságba, mert épp annyiszor buzdították őket a fordulóknál, ahányszor engem meg nem :-)

34.3-as átlagot mentünk, ami nem túl jó idő, főleg, hogy nem volt nagy szél, bár néhány sunyi emelkedő azért meg-megdobta az ember pulzusát.

A maradék 2.5 km futás során a pécsi sporttárs kicsit ellépett tőlem (könnyedén meg is nyerte a szeniorok kategóriáját), de sikerült beérnem 1h02m52s-es eredménnyel, összetett 9.-ként, felnőtt 5. helyen.

Összességében elégedettebb vagyok, mint Somogyszil után, ám nagyon szomorú amiatt, hogy a következő duatlon futam csak ősszel lesz, megfordítva pedig amiatt, hogy úszás órán mindig átengedtek kettessel, pedig nyilvánvaló volt, hogy folyton letettem a lábamat a felmérők során, a fejemet soha nem emeltem ki és így a medence sarkában kötöttem ki egy-egy ’vak’ hossz után…

Eredmények

korpa

2008. május 10., szombat

Összegzés meg minden egyéb

A hosszú futásaimat mindig úgy próbálom időzíteni, hogy szombatra essenek. E hét szombaton elvállaltam egy túlórát, így a hosszú futás elvileg elmaradt volna. De támadt egy nagyszerű ötletem. Mi lenne, ha munka után nem busszal mennék haza, hanem hazafutnék. Ha Egerszegen laknék akkor nem lenne nagy a távolság, de mivel Bakon lakom így ha csak hazafutok az is 17 kilométer. Még beleteszek egy két kitérőt és össze is jön 20-22km, ami már elfogadható. Reggel elaludtam és a gyors bemelegítés már meg is volt 200 méter sprint. Szerencsére a busz sofőr már ismer és megszokta, hogy majdnem minden reggel lekésem a buszt. Korán beértünk Egerszegre, a céges buszig majd fél órát kellett volna várni. Gondoltam egyet és ha már délután hazafutok, akkor reggel elfutok a cégig (bár ne tettem volna). Futottam vagy 200 métert és valamiben megbotlottam, hatalmas nagy hasast vágtam az aszfalton. Akik mögöttem jöttek jót nevettek, utólag már én is:) Na de nem olyan fából faragtak mind akit egy esés eltántorít, felálltam és futottam tovább. Laza 3 km reggeli futás, ébresztőnek pont megfelel. A cégnél aztán szem ügyre vettem magam, egy kis horzsolása térdemen, beütöttem az oldalam és egy kicsit fáj a bordáim környékén ha levegőt veszek valamint még a bal csuklóm nagyon fáj. Nem volt kellemes érzés, de hát ez van. A légzés közbeni oldal fájdalom nap közben elmúlt de a csukló fájdalom valahogy nem akar múlni. Remélem nem komoly. Ha hétfőig nem gyógyul meg magától akkor sajnos orvoshoz kell fordulnom. Fehér köpeny szindrómám van, borsózik a hátam ha már kórházba kell mennem (még ha csak látogatóba is) nem még ha engem kezelnek. Fél 2, végre vége a munkának irány haza. Gyors átöltözés futó ruhába, kulacs töltés és előre. Az első kilométer jól ment, igaz az lejtő volt:) Miután egyenes részre értem a kezem, pontosabban a csuklóm hirtelen elkezdett nagyon fájni. Nagyon kellemetlen volt, nem tudtam a futásra koncentrálni. Leültem pihenni hátra elmúlik, de a fájdalom tovább tartott. A futásnak lőttek. Arra jött egy ismerősöm, lestoppoltam, szerencsémre ő is ment haza, így engem is elvitt. Mostanában nem fogok a hazafutással kísérletezni.

A sárvári futás után eltelt egy hét, most már reálisan tudom értékelni a dolgokat. A futott 70 km nem sok, de:
-sokan még egy maratont sem futottak le, én meg majdnem (14 km híján) két maratont teljesítettem
-többen is a tapasztaltabb ultrafutók közül feladták a versenyt idő előtt én meg végigcsináltam
-valahogy el kell kezdeni, és fél éves futó múlttal azért ez az eredmény nem olyan rossz
-csak olyanok mondták, hogy kevés ez a futó teljesítmény, akik életükben nem futottak még 10 kilométert

A verseny után mikor mindenki gratulált az olyan érzés volt, mintha én nyertem volna, nagyon jó érzés.

A többiek semmit nem írnak a versenyről?

2008. május 5., hétfő

A veszprémi 6 órás futás után kedvet éreztem ahhoz, hogy kipróbáljam magam egyéniben is egy ultraversenyen. Miután megtudtam, hogy Sárváron lesz 12 órás futóverseny, nem is haboztam sokáig, beneveztem. Utólag jó páran óvatosságra intettek, de amit én egyszer a fejembe veszek, attól semmi és senki nem tud eltéríteni.

Sárvárra viszonylag korán megérkeztem, kb. fél 9 körül. Gyorsan elintéztem a nevezésemet, mielőtt hosszú sor alakult volna ki. A nevezés után elindultam felderíteni a terepet. Szinte fél méterenként találkoztam ismerősökkel. Mindenki biztatott és gratulált a bátorságomhoz, hogy megpróbálom a 12 órás egyéni versenyt. Fél 10 körül megérkeztek a még hiányzó Aszfaltszaggatósok is. A nevezési sátor mellett beszélgettünk, mikor legnagyobb meglepetésemre az egyik példaképem Bérces Edit odajött hozzánk.


10 órakor indult a verseny.

A Tamással együtt rajtoltam. Az első 2-3 kört mellette tettem meg. Majd valami oknál fogva felbátorodtam és úgy döntöttem ritmust váltók és egy kicsit gyorsabb tempóra váltok. Sajnos ez a döntés rossznak bizonyult, később ez a bátorságom megbosszulta magát. Az első két óra jól telt el, élveztem a futást. Dél körül az ultrások egyik problémája jelentkezett, a kidörzsölődés. A mellbimbómat kidörzsölte a pólóm. Itthon edzés alatt még nem volt ilyen problémám, így nem készültem ragtapasszal. Sok futót megkérdeztem, van e felesleges ragtapasza. Hárman is adtak ragtapaszt, de egyik sem volt hosszú életű, a következő kör végére mindegyik leesett. Ekkor jött szerencsémre Papp Dénes, aki meglátta milyen problémával küzdök, egyből a segítségemre sietett. Ezúton is köszönöm neki!!! A tapasz amit adott, már bírta a strapát. 1 óra körül elért az első holtpont. Azon gondolkodtam normális vagyok-e? A 12 óra még 9 óra múlva fog letelni, egy örökké valóságnak tűnt. A kilométerek lassan teltek. Úgy döntöttem elkezdek zenét hallgatni, ami nagyon jó döntésnek bizonyult. Újra megjött a kedvem a futáshoz. Zene hallgatás közben az adott számot elkezdtem fütyülni vagy énekelni, a körülöttem futók nagy megelégedésére. Kaptam is szép bókokat: „Jó a hangom, csak rossz hallgatni”, meg ilyenek. Jól éreztem magam. Közben befutottak Asi-ék is. Az Aszfaltszaggatók szurkoló tábora tovább nőtt 3 emberrel és egy pingvinnel! Sok biztatást kaptam Asi -éktól is, ami szintén nagyon jól eset. Köszönöm!!! 4 óra körül az oldalam nekiállt szúrni, a futást abbahagytam és sétára váltottam. 2-3 kör kellett mire elmúlt a szúrás, de utána nem tudtam rávenni magam, hogy fussak. Így nekem a verseny maradék része már gyalogló versenyhez volt hasonlítható. A többi versenyzőt is kezdte utolérni a „végzet” és jó páran gyaloglásra váltottak. A gyaloglás a legjobb lehetőség a beszélgetésre. Mindenki aki arra sétált amerre én, nekiálltam vele beszélgetni. Sok embert megismertem ezzel a módszerrel és ráadásul még az idő is gyorsabban telt! Többek között beszélgettem Lencsés Évával, aki a 69 évével a legidősebb induló volt. Hlinica Lászlóval, akivel csapatversenyben az Ultrabalatonon indulok. Balogh Ádámmal, akinek szintén sokat köszönhetek, mert ő vett rá arra, hogy még az utolsó 2-3 körben fussak. Az Ádám elmesélte az orvosi kórelőzményét. Az orvosok azt tanácsolták neki, maratont illetve maratonnál hosszabb távon ne fusson. Igyekszik betartani az orvosi utasításokat, néhány apróbb kivétel azért akad. A versenynaptárját is az orvosi tanácsokkal összhangban próbálta meg összeállítani. Indulni fog a Terep 100-on, az Ultrabalatonon, a Bécs-Budapest szuper maratonon, jövőre meg a tervek szerint a Sparthatlonon.

22 óra. Vége a szenvedéseknek. A verseny után mindenki gratulált, hogy az első ultraversenyemet teljesítettem.

Vasárnap volt az eredmény hirdetés, amin mindenképp szerettem volna részt venni, ezért úgy döntöttem Sárváron alszok. Pantocsik Feri (Panferik) intézte a szállást nekem is. Fél 11 körül szerettünk volna elindulni, de csak szerettünk volna. Az autó aksija megadta magát. Mindennel próbálkoztunk, de nem sikerült az autót indulásra kényszeríteni. Éjfélkor úgy döntöttünk, hogy az én autómmal megyünk a szállásra és vasárnap próbáljuk meg az autót életre kelteni. A szállásra érkezve megint nagy szerencsénk volt. A szoba kulcsa, bent ragadt a zárba. Se kivenni, se elfordítani nem lehetett a kulcsot. Fél 2-ig próbálkoztunk valahogy ön betörést végrehajtani, de nem jártunk sikerrel, nem maradt más lehetőség, be kellett törnünk az ajtót.

Vasárnap fél 11 körül értünk vissza a verseny helyszínére. Újra gratulációk hada fogadott.

Sok tapasztalattal lettem gazdagabb, és ezeket augusztus 30-án a csákvári 12 órás országos bajnokságon már hasznosítani fogom.


Még egyszer mindenkinek köszönöm a sok bíztatást, amit a verseny előtt és alatt kaptam.

2008. május 3., szombat

3.Moravski Tek 2008-05-03

A sárvári ultratávú futások árnyékában rendezték meg a cerr-cup 3., Moravske toplicei fordulóját, 11.6km-es távon, 44’23” idővel összesítés 17., korcsoport 4. lettem, így sajnos pár másodperccel lemaradtam a dobogóról. Úgy látom más sajnos nem nagyon írt mostanság ide, ezért szívesen olvasnék sárvári versenyről írásokat. Peti2 már feni is a tollát, ahogy hallom:-)

A versenynek nem volt saját honlapja, eredmények csak excelben.

cerr-cup összetett állás

korpa