2009. március 17., kedd

Fut az Őrség és "Laufen hilft"

Fényképes beszámoló a hétvégéről

Rudi már írt egy blogbejegyzést, amib
ől megtudhattuk, hogy egy kellemes bringázásról szólt a március 15-éje. A hétvégén ezen kívül futóversenyeken is képviseltük az egyesületet. Öten ( Teodóra, Rudi, Roli, Bálint, Korpa) szombaton indultak a "Fut az Őrség" nevü rendezvényen, jómagam meg a bécsi "Laufen hilft!" mellett döntöttem vasárnap.

"Tényleg jól sikerült az őrségi futás, nagyon jó volt találkozni és ismét együtt szaggatni az aszfaltot ;) Nekem is megvolt a magam versenye az 5-ik helyért, végül a lejtőnek köszönhetően sikerült.... Na nem is ragozom tovább a szót, küldöm a képeket... Mégegyszer gratulálok Mindenkinek!" - írja Bálint abban az emailjében, melyhez lenti képeket csatolta.













A dobogósok között a 2. helyezett Roli:



Zárásként meg egy kép a bécsi versenyröl:

2009. március 16., hétfő

Nekem a március 15-ödikei napom a bring(ázás)ról szólt.

9-en 9:15-kor elindultunk hogy visszafoglaljuk Németújvárt (Güssing) a labancoktól. 3 országutis Nádasdnál fordult a csepergésnek indult eső miatt, így 6-an maradtunk - 2 országutis 3 trekkinges és 1 montis.
Labancföldre érve már úgy néztünk ki mint a disznók a felvert trutyitól, de igazi lucskos elázásban nem sikerült az időjárásnak részesítenie minket. A várat zárva találtuk, felirat rajta, egész márciusban zárva is lesz, így az ostrom elmaradt, de azért a tövét meglocsoltuk egy kis töklével. Csoki, banán zsebből. és indultunk is vissza magyarországra Heiligenkr...-nak.
A következő megálló már Őriszentpéter, itt egy sör és egy tál dödölle (ettél belőle, kertbe mentek...) vált a tápláléklánc áldozatául, és utána már egy fenékkel irány haza, 15 óra 9 perckor már egerszeg utcáin gurulgattunk.
Ja majd elfelejtettem, Szentgotthárd után megelőzött minket egy traktorszerűség, mi meg beálltunk mögé stéherezni, vagy 5km-en keresztül húzott minket 40-el, tök jó volt, közben előreugrott néha néha valaki, mutatni a sofőrnek, hogy nyomja már egy kicsit jobban. :-)

Végeredmény 143 km, bruttó 6 óra, nettó menettempó lightos 28 km/h.

2009. március 14., szombat

Osztrák ultrák

Nemrég kezdtem el a szövegszerkesztést LaTeX-hel és a mai nap úgy gondoltam, hogy a tervezett osztrák ultrafutóversenyek táblázatba szedésével gyakorlok egy picit.
Az eredményt, a lenti linkre kattintva, most minden kedves olvasó letöltheti PDF formátumban! ;-)

Tervezett ultrafutóversenyek Ausztriában 2009

2009. március 5., csütörtök

Akció +10% ingyen! (GG50)

Göcseji Galopp 50 (55)

Máskor, hogy örült volna mindenki ennek. Most meg csak morogtok. Pedig én csak egy jót akartam. ;o)

Jó, félre a tréfával. Az igazság az, hogy a túrista térképen mérve tényleg 50 km volt. A mérés pontatlansága és az új utak felfestése, a hiányzó jelzések helyett egy kicsit megnövelte a távot.

Köszönjük mindenkinek a részvételt. Jelenleg úgy tűnik, jövőre újra megpróbáljuk.
Gyertek el Ti is!
Ha valami új akció lesz, időben szólunk. ;o)

Göcsej Galopp 55km röviden

Én 6 óra 50 perc alatt teljesítettem, igaz az 50. kilométeremnél 6:09-et mutatott a készülék, ez volt kb a tervezett. Ettől meg is nyekkentem (na meg attól, hogy előtte nap elmentem a Pervoe Team 66km-es edzésére, ahol 12-en tekertünk 30.5km/h átlagot.) De azért kategóriámban 2. lettem, és ha nem nyekkenek meg első is lehettem volna, mert a dugókák alapján az utolsó ellenőrzési pontnál még az élen voltam, aztán a bödei temető környékén előzött meg az addig második helyen haladó "vénember".
Röviden a beszámolóm, ami még kimaradt:
Úgy volt, hogy Endrével együtt futjuk, de annyira tönkre érezte a talpát, hogy becsoszogott, és a végén az ambulancián kötött ki, recept jegelni és pihentetni. Miután szólt, hogy szevasz tavasz, elkezdtem nyomulni, hogy utolérjem a keszthelyi kanizsai Szabó Bélát, hogy majd őt untassam tovább. De mikor utolértem, azzal a lendülettel mentem is tovább, és nemsokára messze magam előtt megláttam 2 csupasz lábszárat. Erről egyből tudtam, hogy csak Tamás lehet, és újfent gyorsítottam. Beletelt kb 3 kilométerbe, míg utolértem 5 perc alatti irammal, ez a végére megbosszulta magát, de örültem hogy újra van társaságom, és nem egyedül kell bizonytalankodnom az útvonal helyességét illetően. Jó darabig együtt szaggattuk a sarat, egy ideig 4-esben egy hölgy és egy másik úr társaságában. Becsvölgye előtt azt vettem észre, hogy Tamás eltűnt, szóval otthagytam disznó módra, hogy a 2 ismeretlen nyomában fussak. Na, én meg őróluk szakadtam le a becsvölgyei lejtőn. Sebaj Kislengyel előtt egy kereszteződésben újra jött Tamás, és onnantól a bödei temetőig együtt maradtunk. Neki akkor kb. 500 méterrel kevesebbet mutatott a Garminja, de mivel engedett az unszolásnak, a temetőnél elment a néppel, akik akkor előztek bennünket, pedig nagyon ragaszkodott, hogy velem marad, én meg mondtam, hogy dead man walking. Így viszont eltévedt, és mögöttem ért be (a dombtetőtöl ujból tudtam kocogni), de már többet is mutatott a készüléke, mint az enyém, szóval megint csak nem tettem jót ellenére szándékomnak. :)
A táj szép volt, az útvonal hangulatos, a szervezők lelkesek, a sár ragadósan cuppogós, szóval élményem pozitív.
http://www.gpsies.com/map.do?fileId=alcutkybtcnwewot - itt az 50-es track-je, eltévedésmentesen lett 54.88km 872m szinttel. Sólyom poénja arra, hogy 55km lett: akcióban kaptunk 10%-ot ingyen. :)

2009. március 3., kedd

Túra útvonal teszt - Bécs

Nincsen túl sok közöm se a teljesítménytúrázáshoz, se a tájfutáshoz és megmondom öszintén picit sajnáltam Korpát, Bálintot és különösen a Rolandot, hogy úgy jártak a hétvégén, ahogy. A beszámolokat olvasva viszont úgy látom, nem törtek meg lelkileg, söt nagyon pozitívan, futóhoz, sportemberhez méltóan kezelik a történteket..

Ma futás közben én is gondoltam egyet és az eredeti tervemmel ellentétben elvégeztem egy kis túra útvonal tesztet Bécs északi határánál. Edzettem már ezen a dombos, erdös részen többször is, viszont sosem követtem egyik jelzést sem, nem nagyon változtattam a megszokott útvonalon. Nagyon kellemes meglepetés volt, hogy minden tökéletesen ki van jelölve: festhetö felületektöl ( elsösorban ugye fáktól) függöen 20-30 méterenként, néha 50 méterenként szépen látható, nagy festések; komolyabb "csomópontoknál" kis fémtáblák. Eltévedni esélytelen, így bátran fogok nekivágni a többi kijelölt útvonalnak is.
Sajnos fényképezögép nem volt nálam, pedig aranyos, hangulatos kis képeket lehetett volna készíteni, de talán lesz még alkalmam pótolni ezt. Addig is a Garmin meg a SportTracks segítségével készült képeket osztom meg.




Göcsej Galopp 15km 2009-03-01 Kávás

...az egész ott romlott el, amikor a Sólyom 10 óra magasságában tollba mondta az útvonalat: "...itt elfuttok a műúton, aztán jobbra fel a falépcsőn, végig a hegytetőig, hármas elágazó..." itt kiesett 2 perc és pontosan 8 kilométer "...az istállót jobbról kell megkerülni, aztán balra, az erdő mellett végig, hajtűkanyar, régi focipálya, frissítő, Böde, oszt jónapot..." -majd ránézve a többiek döbbent tekintetére még viccesen volt képem megjegyezni, hogy a falépcsőtől nem lehetne-e mégegyszer? Nem lehetett.

Ismerős arcok. Tavasz legelső sugarai. Térkép a zokniból kandikál. Valahol-majd-szedjetek-össze hangulat. Rajt.

Betonút - nagyon ott van, falépcső - pont ahogy mondták, túrázók - félreállnak; az élen haladok és még jól is esik. Balra visz az út(am), hátra se nézek, de (a hátsó) félszememmel látom, hogy mögöttem fehérpólós szaporázza. Lejtőn hangosabban közeledik, emelkedők után elhalkul. Hegyi hajlékok közt csodás panoráma balra, jobbkanyar, kerékcsapás, kidőlt fa, jó tempó, út vége.

Szemben fiatal akácos, balra meredek domboldal, jobbra gondozott veteményes látszik; hátulról az egyesületből érkezik valaki. (tudom, ez áthallásos, de csak sporttársak vagyunk, komoly emberek, ahogy a mellékelt ábra is mutatja, főleg a festettszőke Bálintra igaz ez:-) )


Stílusosan szólva: bevittem az akácosba. Közösen fájdalmas elhatározásra jutunk: innen csak visszafelé vezethet az útunk. Sebaj, győzködjük a másikat, egy kilométer és sitty-sutty megint a térképen vagyunk. Szemből Peti2 közelít egy fiatalemberrel (persze ő maga is az), szegények, csak nem eltévedtek?:-) A szalagozást hamar észrevesszük és már a sebesség is újra a pár perccel azelőttit idézi, "we're back on track"- mondaná az angol. Überbrutálmeredek lejtmenet az első frissítőhöz: Németfalu.

A melegítéskor a mélynövésű kerítését majd' átszakító vérebre kísértetiesen hasonlító látvány viszont megállítja az ütőt: Káváson forgolódunk, ott, ahonnan éppen 20 perce indultunk el.
Összenézünk; hegyre vissza fel, itt már hárman vagyunk, a bronzérem (volt) várományosával...

Ekkor már nagyon visszafelé tartunk, egy idő után újra csak ketten. Annyira visszafelé, hogy egyenesen - jobban mondva - hátulról Bödére érkezünk (2. frissítőpont), néztek is nagyot az etetőt biztosító útonállók. Némi képzavarral: tovább szembe. Agyagos-mocsaras patakparton haladunk: Bálint gólyalábakon közlekedik, nekem a cipőm bokából bentragad. Zoknit levesz, térképet megment, továbbindul.

Erdőben szaladunk; szemből, halleluja, Kesziék érkeznek édeshármasban! Megfordulunk hozzájuk. Az, hogy a kijelölt útvonalon, mi több,a megfelelő irányba haladjunk, emberemlékezet óta nem esett meg ilyesmi velünk.

Vissza: át a mocsáron, útonállókon, Bödén, szalagozott ösvényeken, übermeredeken le, majd Kávás - megy ez nekünk már mindenféle irányból:-)
Kutya lesz.rva, jobbkanyar, betonút, korpa-Bálint célfotó sem tud dönteni - a csalók között
Keszi aranyérem - a becsületesek versenyében.

Jövőre ugyanitt - csak másfelé és egy teljesen más irányba!

korpa

2009. március 1., vasárnap

Szép tavaszi idő, gyönyörű erdei táj és sárdagasztás (azaz belekóstoltam a terepfutás szépségeibe)

Sólyom felhívására még januárban eldöntöttem, hogy kipróbálom magam idén ezen a számomra meglehetősen különleges versenyen. Bár nagyon nem illik bele az edzésprogramomba (az utóbbi két hónapban ugyan sokat futok, de inkább rövidebb, pörgős edzéseket csinálok, a leghosszabb edzésem egy 32 km-es kocogás volt), úgy gondoltam, egy ilyen verseny belefér a naptáramba. Így két legyet üthettem egy csapásra: egyetlen versennyel kóstolhattam bele a terepfutás, illetve az ultrafutás szépségeibe (hiszen korábban csak egyetlen egyszer futottam maratonnál hosszabb távon, de az már évekkel ezelőtt volt, edzésen, és teljesen más jellegű kihívás volt).





Különösebb rákészülés nélkül indultam ma reggel fél hétkor Kávásra, ahol meglepetésemre kisebb tömeg verődött össze a hét órás rajtra. Harmincan lehettünk, nem gondoltam volna, hogy ennyi fanatikus ember áldozza erre a vasárnap délelöttjét. Örömmel üdvözöltem a klub készülödő tagjait, Tamást, Rudit és Endrét (ugye nem hagytam ki senkit?).


Elindultunk. Mint előre terveztem, 5 perces tempót választottam. Kb 10 fős élmezőny alakult ki. Nagy terepfutó rutinom már az első km végén "kamatozott": észrevettem, hogy elhagytam a térképemet. Innentől csak a felfestett jelekre hagyatkozhattam, de mivel nem bízok magamban ilyen szempontból (már a verseny első harmadán kb 17-szer eltévedtem volna), így nem volt más választásom, mint menni a többiekkel. Hárman haladtunk az élen, de többször is elnéztük a jeleket, és beletettünk 100-200 m-es pluszokat, így a többiek mindig felzárkóztak, tehát végül is heten voltunk együtt a mezőny elején. Helyenként óriási sárdagasztás folyt, a cipőm volt hogy duplájára nőtt. Az egyik ilyen durva helyen a kanizsai Varga Zsolti nem is hagyta ki, hogy megjegyezze a többieknek: "Isten hozott Zalában!" :)


Közben elértük az első állomást. Innentől kezdve hárman jócskán elhúztunk a többiektől, egy jól futható részen majdnem 4 perces tempót diktált az élen haladó, én meg nem akartam leszakadni. Közben összehaverkodtunk, az egyik fiú Budapestről jött (őt Balázsnak hívják), a másik Hódmezővásárhelyről, neki sajnos nem tudom a nevét. Sajnos Zalalövő térségében csúnyán elnéztük a jeleket, felmásztunk egy jó magas hegyre, fölöslegesen. Mire észrevettük és visszamentünk, a többiek elénk kerültek, csak egy erős, hosszú sprinttel fogtuk be őket. Aztán a második állomás után (itt már majdnem 20 km-nél jártunk) újra hárman kerültünk előre, de négyen mögöttünk jöttek, látótávolságban.


Gyönyörű tiszta idő lett, nagyon szép erdei tájakon haladtunk, láttunk két vaddisznót és rengeteg őzet. A harmadik állomás (Kustánszeg közelében) elhagyása után egy darabon megnyomtuk kicsit a tempót, így a négy üldözőnk teljesen leszakadt. A vásárhelyi fiú is le-lemaradozott, aztán végleg eltűnt a látótávolságból. Maradtunk ketten Balázzsal. Szinte végig dumáltunk, megtudtam, hogy rutinos túrázó, pl a legutóbbi hasonló versenyen, a Margita Kupán második lett egy 180 fős nemzetközi mezőnyben, úgy, hogy egy befutó sprint végén 8 másodperccel kapott ki a győztestől. Az ugye elég vékony egy 40 km-es verseny végén... Mivel úgy tűnt, nagyjából egy erőben vagyunk, így együtt futottunk, segítettük egymást a tájékozódásban. Neki volt tapasztalata és térképe, nekem meg volt némi helyismeretem (a falukat felismertem már messziről) és egy gps-em. Ezzel együtt inkább őrá bíztam a tájékozódást, de volt, hogy én vettem előbb észre a jelet.


Nagyobb eltévedés nélkül (csak apróbb bizonytalanságokkal) haladtunk jó sokáig, egészen vissza Kustánszegig. Az órám itt már 45 km-t mutatott, mondtam Balázsnak, mire belelkesedett, hogy már csak 5 km van hátra. Kicsit óvatosságra intettem, mert úgy rémlett, ennél még innen több van... Aztán az utolsó előtti, ötödik frissítőnél megkérdeztük a lányt, aki közölte: innen még 13 km. Mit ne mondjak, nagyon feldobódtunk :-) Én mondjuk hamar túltettem magam rajta, de Balázs még jó darabig neki volt keseredve. Pedig úgy tűnt, jobban bírja erővel, elég lazán mozgott. Én meg már kezdtem belehalni a távolságba, hiszen már 50 km-hez közelítettünk, de a sok-sok emelkedő és sár miatt szerintem jóval több munka volt már a lábunkban. Bíztattam is, hogy ha bírja, fusson csak el nyugodtan, de nem volt hozzá még kedve.


Aztán Kustánszeg és Németfalu között jött a nagy eltévedésünk. Ja, azt kihagytam, hogy Kustánszegen Balázs közölte a jó hírt, hogy ő is elhagyta a térképét. Szóval innen csak a jelekben bízhattunk. Amik egyszercsak elmaradtak. Mentünk tovább, hátha jó úton vagyunk, de hiába. Már vagy jó tíz perce nem volt jel. Akkor most mi legyen? Balázs megjegyezte, hogy nagyon sok terepversenyen volt már, de még egyiken sem volt ilyen nehéz tájékozódni. Mondtam neki, nekem meg ez az első, így nincs összehasonlítási alapom. Teljesen kétségbeesett, nekem meg végül eszembe jutott a Garmin. Rávarázsoltam egy útvonaltérképet, és megpróbáltam visszaemlékezni, hogy is van erre az út. Úgy saccoltam, hogy balra sodródtunk el a helyes iránytól. Tehát akkor irány jobbra! Fogalmunk sem volt, merre járunk. Felmásztunk egy magas dombra, aztán le egy völgybe. Aztán fel egy másik magas dombra. Végül megláttunk néhány házat, én már 90%-ig biztos voltam benne, hogy az Németfalu. Átvágtunk néhány udvaron a főútig, itt megkérdeztünk valakit, aki megnyugtatott bennünket: ez bizony Németfalu. Hamarosan észrevettük a jelet is, szóval megnyugodtunk. Amiben viszont nem voltunk biztosak, hogy esetleg közben megelőzött-e valaki bennünk. Úgy saccoltuk, olyan két km-t, több mint tíz percet vesztettünk. Hamarosan utolértünk néhány túrázót, gondoltuk, tőlük megkérdezzük:
"Futók? Igen, voltak, többen is!" "Többen is???" "Igen, úgy öten-hatan." "És nemrégóta?" "Már legalább tíz perce elmentek.." Teljes döbbenet, végül aztán nekem jutott eszembe, hogy azok biztos a rövidebb távon indultak.


Mentünk tovább, Böde irányába. Már 50 km fölött jártunk, erőm a végén járt. A bödei, utolsó állomásig nem szakadtam le, de éreztem, hogy nem bírom végig. Az állomáson megálltam, sokat ittam, Balázs hamar továbbindult. Egy túrázó barátom is éppen itt volt, pár szót váltottam vele. Mire elindultam, már 200 m-re volt, de semmi kedvem nem volt utána indulni, kész voltam teljesen. Innen már ismerős volt az útvonal, így térkép nélkül sem aggódtam, hogy visszatalálok-e Kávásra. A lábaim annyira el voltak nehezedve, hogy egy tisztes lejtőn lefelé futva kénytelen voltam pár méterre belesétálni és pihenni. Azért a végén nagy nehezen beértem, az időm 5:24 lett, a km-számláló pedig 57,95-nél állt meg. Úgy saccolom, ebből kb 3 km-t elvállalok, az az eltévedések miatt volt. De ugye még így is hosszabb a pálya az 50 km-nél, amiről szó volt...


Néhány statisztikai adat: az átlagtempó 5:35 lett, az átlagpulzus 154, és 1044 m emelkedőt mért az óra. Eredetileg 5 perces tempót terveztem (és hozzátettem, ha a pálya valóban 50 km, és nem lesz sár vagy eltévedés, akkor ugye ez olyan 4 órás végeredményt sejtetne). De a pálya hosszabb volt, na meg sár is volt és eltévedés is, így a vége jóval több lett 4 óránál, majdnem 5 és fél. Ugyanakkor visszanéztem a gps méréseiből: ha nem számolom a megállásokat, csak a tiszta futóidőt, akkor az első 50 km-t éppen 5:04-es tempóban tettem meg, sok dagonyázással. Azaz végül is egészen reális elképzelés volt az 5 perces tempó, pedig tényleg nem tudtam, mi vár majd rám 42 km fölött..


Igen tanulságos volt az első terepfutásom, rengeteg nehézséggel szembesültem, amikre nem voltam igazán felkészülve. A tájékozódás, a terep, a kajálás, de említhetném pl a növényzetet is: egyik eltévedésünknél (még az elején) egy kis szederindáson araszoltunk át, onnantól a cipőm tele volt tüskékkel, amik a végére véresre szurkálták a lábamat, de őszintén, ez volt a legkisebb fájdalmam a nap során! :-)


Összességében nagyon-nagyon elfáradtam, de egy kalandos futás nagyon szép élményével gazdagodtam. Úgy sejtem, nagyon jóízűen alszom majd ma éjjel. Gratulálok Sólyomnak és egész csapatának a verseny megrendezéséhez, és köszönöm minden induló nevében a sok munkát, ami mögötte volt!


Roli