A tavalyi, váltóban elért harmadik helyünk és a sok pozitív élmény nyomán megannyi lelkes aszfaltszaggató határozta el mintegy újévi fogadalom gyanánt, hogy idén bizony mindenki a teljes távot teljesíti. Na jó, a történeti hűség kedvéért: valahogy’ mégiscsak összekalapáltunk egy olyan 2 főből álló váltó(cská)t, ahol az első tag egyéni versenyző, míg a második egyben a harmadik futóként is funkcionált…
A 20km önmagában is tisztes távolság, de futva és jópár domb társaságában már egyenesen tiszteletet parancsolt.
Mindezek és a másnapra tervbe vett 160km-es kerékpározás okán hosszabb távon is tartható tempót és abból egyszercsak történő óvatlan gyorsítást terveztem, utóbbi opciót csak jókedv és még kellően friss testszag esetén iktattam volna be a második frissítő látványától megrészegülve(13km).
A rajt aktívan telt, mégiscsak nulláról kellett felgyorsítani dombra felfelé menet. Azonnal kiszúrtam, hogy a későbbi, ráadásul kanizsai győztes rálépett a rajtvonalra, az óvást az egyesület ügyvédeivel konzultálva komoly(tal)an(ul) fontolgatjuk:-)
Sikerült a visszafogott kezdést végrehajtani, így „örömmel” nyugtáztam, hogy a fél mezőny előttem stafétázott.
Olivérrel terveztem a táv első felében tartani, de ő is szépen bekezdett, hiába, egy verseny könnyen magával ragad mindenkit. Roland még nála is előbbre látszott, de vele amúgy sem közvetlen vetélytársként kalkuláltam.
A 3. kilométernél viszont, tartva a 4 05 perces jóleső tempót, sorra kerültem el a korábban még lelkes, akkorra már inkább jól hallható légszomjjal jellemezhető sporttársakat.
Kifejezetten kellemesen éreztem magam, ami annál inkább is meglepett, hogy a tavalyi , eddigi egyetlen félmaratonomon már a 6. kilométernél szétesőben voltam, mígnem a végére aztán szépen szét is estem…
A 10. km táján értem be azon versenyzőket, akikhez csak emelkedőkre felfelékor tudtam fokozatosan közelíteni, de az is lelket melengetett, hogy a Rolit még mindig észleltem hosszabb egyenesek alkalmával.
Második váltópont: gyorsítás opció elvetése. Lényegében nem éreztem szükségét, hisz az egyenletes tempóm megfelelőnek és ami még fontosabb, tarthatónak tűnt.
Előttem a második helyre pályázó váltó utolsó tagja szedte a lábait, akit sikerült a meseszép galamboki tó után elcsípnem, ahol néhány kiskölök „Hajrá Magyarok” bíztatással fejezte ki sportszerű pártatlanságát.
Az utolsó hosszú egyenes Karosig eleinte lejtett, minek következtében javult az átlagsebességem, ám utána már illett végül úgy gyorsítanom, hogy – a nap folyamán először – az már igazán ne essen jól. Ezt könnyedén meg is valósítottam, így hát a karosban nyaraló vendégek egy kellően elgyötört fejet láthattak elhaladni a termál előtt.
GPS mérés alapján a 19,7km távot 1h19m02s alatt teljesítettem, ami most az 5. helyre volt elég, noha tavaly még elsőséget ért volna. Roli végül okos erőbeosztással ezüstöt, Ági és Andi a hölgyek között aranyat és bronzott hozott el, de a többiek is szépen és lendületesen futottak.
Innen gratulálunk a szervezőknek a szép napos időért (ezt valahogy mindig összehozzák), a km-táblákért, a csinos kerékpáros kísérőkért (a fényképész urakról ilyen megvilágításban nem nyilatkoznék:-) ) és a lelkes forgalomirányításért.
korpa
