2009. november 23., hétfő

Nővérek nélkül a Lővérekben

A régi szép túrafutások emlékére úgy döntöttem, újrázok a Lővérek túrán szombaton. Emlékeimben úgy élt, hogy ez egy jól futható terep, 4 éve jóval 5 órán belül értem célba. Csak azt nem vettem figyelembe, hogy 4 éve hó takart mindent, ami egyrészt segített a tájékozódásban, mert semmi mást nem kellett tennem, mint követni a kitaposott ösvényt, másrészt a letaposott hóban lehetett futni, most meg a friss avarszőnyeg borította erdészeti járművek által felvágott saras szikladarabos láthatatlan altalajon bokatörést kockáztató orosz rulett volt a futás. Sok helyen le is álltam, főleg lejtmenetekben, hogy totyogva ereszkedjek alá.

Összesítések: az itiner által megadott 39,3km helyett 42,65km - eltévedések napja volt ez, 6 óra 18 perc alatt bruttó 8:52 perc/km tempóval - több helyen is ment az óra, miközben álltam, vakartam a fejemet, néztem a térképet, és káromoltam amit csak lehetett.
Így aztán ami a jogging vonal alatt van, megy az alaszka projektbe, a többi kuka, ez azt jelenti, hogy 22 km-t számolok el futásra. :-)

Nagy vonalakban: 5:00-kor ébresztő, 5:40-kor Endréék jöttek értem kocsival, érkezés 7:40-kor Sopronba, nevezés, öltözés, stb. Én egy szál átmeneti hosszú futónadrágot húztam, egy hosszú felsővel, és egy széldzsekivel, plusz az övtáskám. Fáztam is az első szakaszon, amíg el nem kezdtem futni.

Az első 4 km-t Endréékkel gyalogoltam, kellemesen beszélgetve, "laza" 6km/h-s sebességgel, arra várva, hogy egy futó utolérjen minket, akire ráakaszkodhatnék társnak. Jött is egy mögöttünk, gondoltam mindjárt futás, aztán mi befordultunk ahol kellett, ez meg ismert egy rövidítést, és eltűnt. Így aztán egy meredek kaptató után elköszöntem, és laza kocogásba váltottam, ami ment is Ágfalván keresztül egészen az Urak asztala nevű pontig, csak a kaptatókon álltam le gyalogolni, meg ahol nem tudtam merre járok. :)

A jelzéseket átfestették, a jelző szalagokat néhol letépkedték, úgyhogy többször is előfordult, hogy megelőztem embereket, azok utánam kiabáltak, hogy nem arra, hé, megköszöntem, aztán fél óra múlva újra rájuk köszöntem, azok meg kedélyesen nevetgéltek, hogy már megint összefutottunk. Néhánnyal le is álltam dumálni, gondoltam addig is jófelé gyalogolok. :)


A 3. ellenőrző ponton ettem egy pirosaranyos hagymás zsíroskenyeret, és ittam két pohár narancslét. Továbbindulva úgy 800 méterrel a ponttól szembe jött egy nagy csapat ember, és már messzíről kiabálták, hogy nekem megvolt -e már a 3. ep, mert ők nem találják. Útbaigazítottam őket, és elkezdtem örülni, hogy nem vagyok egyedül béna eltévedő. Korán, mert a térkép szerinti piros jezést követve kiértem a műútra, ami az útvonaltól 1km letérés volt, persze kiderült, az a régi piros, hajjaj...

Kb 2/3-ad táv után már egyre több volt a futhatatlan szakasz, volt ahol tényleg meg is bicsaklott a bokám (a célban Endre mesélte, hogy két túratársa el is tanyázott azon a szakaszon), úgyhogy csak tipegve, avart rúgdalva, farpofát összeszorítva tudtam haladni.

Értékelés: a táj szép (lenne, ha nem lett volna tejköd, de így is szép volt), a rendezés is rendben, a célban meleg egytálétel, tea, stb., az útvonalat elcseszték az átfestegetéssel, de én is béna voltam, mert túlságosan bíztam abban, hogy már jártam itt. Egy futótúra-társ elkelt volna, szóval ha valaki kedvet kapna a "futótúrázásra", szóljon! :)
Rudi

2009. november 22., vasárnap

Kiegészítés

Fel kell dolgozni a múltat és átláthatóbb rendszer kell! A magyar politika területén ez kifejezetten fontos. Mivel ez egy futóklub blogja, én igazából csak egy tavalyi bejegyzésemet tudom kiegészíteni, ezzel jobban feldolgozom a múltat és a "rendszer" is átláthatóbb lesz :-) Egyébként ma lett beszkennelve, azért tettem fel most...



2009. november 20., péntek

Viki - Siófok, félmaraton 2009-11-15

Ezennel engedve a kéréseknek, megejtem első blog-bejegyzésemet a vasárnapi (2009.11.15) siófoki versenyről.

Már hetekkel, hónapokkal ezelőtt eldöntöttem, hogy indulok BSI siófoki versenyén. Tudom, többen nem szimpatizáltok a BSI rendezvényekkel a gyakran irreálisan magas nevezési díjak miatt - amivel én sem értek egyet,- azonban nekem mindig nagyon pozitív benyomásaim voltak ezekről a versenyekről. A rengeteg résztvevő, az óriási hangulat minden alkalommal nagy élményt jelentett, ezért időnként "megjutalmazom" magam egy-egy ilyen versennyel.Bár a múlt héten nagyon izgultam az időjárás miatt, végül még a nap is kisütött és csodálatos napsütésben futottam.

Sajnos - mint ahogyan az jellemző rám az utóbbi időszakban - teljesen felkészületlenül mentem, nagyon keveset edzettem szeptember óta, sőt a versenyt megelőző éjszakán sikerült is 2,5 órát aludnom... Szóval, az előzmények alapján a célom annyi volt csak, hogy élvezzem a versenyt és tapasztalatot szerezzek.

Szóval, amikor eldörrent a rajtpisztoly közel 2000 ember kíséretében jó hangulatban nekivágtam én is a 21 kilométernek. Mivel az előzményekre való tekintettel nem volt különösebb elvárásom magammal szemben, így csak azon voltam, hogy egy lendületes, jóleső tempót vegyek fel. Viszont már az első méterek után - talán a jó hangulat, a gyönyörű útvonal miatt - elég energikusnak éreztem a mozgásomat és a 4:50 min/km tempó minden megerőltetés nélkül megfelelőnek bizonyult.


Mivel nem volt túl meleg, így a frissítést nem éreztem szükségesnek az egész táv alatt, (Tudjátok, hogy ez az egyik gyenge pontom... utálok megállni, utána nehezen indulok el, futva viszont nem tudok inni...), így a lendületemet szinte folyamatosan tudtam tartani. A teljes táv két körből állt, az üdülőterületen át, illetve a part mentén. Szerencsére a vízparton, ahol elég erős volt a szél, oldalirányból, illetve hátulról fújt, azonban cél felé vezető részen időnként így is elég nagy széllökésekkel találkoztunk.


Az első kört 51:39-es idővel teljesítettem.A második kör első részében sem volt semmi gond, tartottam a lendületet, - sőt egy kedves ismerősöm is csatlakozott hozzám egy szakaszom, ami szintén erőt adott. Viszont volt a körnek egy olyan szakasza, ahol a part mentén füves területen kellet futni.


Na, a második körben már kifejezetten nem esett jól ez a terep és a jobb bokám igencsak megérezte. Ennél rosszabb már csak az volt, amikor a füves terepnek hirtelen vége lett és betonon kellett tovább futni. Na, itt komoly gondjaim voltak a váltással, itt elért a holtpont. Ez már a 18. km környékén volt, ami az utolsó időben mindig itt jelentkezik. Úgy éreztem, hogy csak futok-futok, de nem haladok. Ekkor jött a szeles rész is, ami tovább növelte a szenvedésemet. A második köröm ideje a 18. km után igencsak megrogyott és már csak 53:17 lett. Végül, csak beértem a célba és mindezek ellenére nagyon örültem, hogy sikerült 1 óra 45 perc alá vinnem az időmet, ami eddig még nem sikerült. (01:44:56) :o))



A legközelebb remélem már 01:43:10 alatt lesz az eredményem.

A verseny szervezésével elégedett voltam, annyi megjegyzéssel, hogy a befutásnál nem volt frissítés, vagy már elfogyott, én pedig addigra már iszonyatosan szomjas voltam.A versenyre az öcsém is elkísért - igaz csak nézőként - de annyira tetszett neki, hogy megbeszéltük, jövőre is eljövünk, de akkor 2 napra, és a buliból is kivesszük a részünk.
Viki

2009. november 14., szombat

A jó forma ellenére elmaradt a csúcsdöntés, de gyógyír gyanánt győztem Győrben, gyerekek!



A győri egyetem melletti erdőben rendezett, Sri Chinmoy maraton idei novemberi futamát választottam (elsősorban az időpont miatt) annak a versenynek, amin megpróbálok egy ideális formaidőzítéssel tovább javítani az idén szeptemberben futott maratoni rekordomon (2:59:20). A formaidőzítés sikerült, a körülmények azonban közbeszóltak..


Bár a verseny napján egészen szép idő volt (az eső nem esett, helyenként még a nap is elő-előbújt), de a korábbi napok bőséges csapadéka igencsak nyomott hagyott a pályán. Egy 7032 m-es körpálya volt kijelölve, amit hatszor kellett teljesítenünk. Az útvonal 90%-a erdőben és töltésen vezetett, meglehetősen változó minőségű talajon. Volt ahol egészen szépen lehetett haladni, de sok helyen kellett tócsákat kerülgetnünk, és volt ahol bizony nem is lehetett kikerülni őket: egyenesen bele kellett gázolnunk a sáros dagonyába. Mindezek miatt már a verseny legelső körében megállapítottam, ebből bizony csúcsdöntés nemigen lesz..

A legelső körben mindazonáltal még szépen tartottam az előre eltervezett kereken 4 perces tempót, de éreztem, hogy sokkal több energiát vesz ki belőlem, mint kellene, és nem fogom végig bírni. A pálya nagyjából sík volt, ha jól számoltam, négy darab apró kis emelkedő volt, amikor fel kellett futnunk egy pár méteres gátra. Mivel azonban ezek mind kanyarral estek egybe, ezek is fárasztották azért a futókat. Kicsit bosszantó, nem túl szerencsés helyre helyeztek el egy fordítót, gyakorlatilag süppedős sárban kellett 180 fokos fordulatot tennünk, és az egésszel csak 30-40 m-el futottunk többet, mint nélküle (hisz épp egy kanyar mellé esett). Ráadásul (mint végül kiderült) éppen ezzel a 30-40 m-el mért többet Asi Forerunner-e körönként a hivatalos 7032 m-es távnál. Úgy saccolom, közel plusz fél perccel futottunk itt többet körönként.

A második körben már igencsak kapaszkodnom kellett a 4 perces tempóért, és végül egy kicsit ki is csúsztam belőle. A harmadik körben tudatosan visszaálltam 4:10-re, azonban így is megelőztem a félmaratoni versenyben második helyen haladó győri futót, 1:26-al fejeztem be a harmadik körömet. Innentől folyamatosan lassultam egészen a verseny végéig, bár olyan nagy halál azért nem lett belőle: mindvégig 5 percen belül futottam a km-eket.

Harminc km fölött már láttam, hogy olyan 3:03-3:05 között lesz majd a vége, innen igazából már csak a győzelemre koncentráltam. Tudtam, hogy első vagyok, a másodikat azonban sehol nem láttam, mint utólag megbeszéltük, már a legelső körben látótávon kívül került veszprémi riválisom. Nagyon sok maratoni futót leköröztem, sokan bíztattak, kellett is a végén. A viszonylag jó idő különben rekordlétszámot eredményezett, negyvenen teljesítették egyedül a maratoni távot.

A vége 3:04:26 lett hivatalosan, az óra mérése szerint 42,37 km-t futottam, így az átlagtempó 4:21. Éppen 5 perccel utánam ért be a második helyezett, addigra már egészen magamhoz tértem. A szervezők igen finom levessel kínáltak rögtön a célban, ami nagyon jól esett a hidegben. Amúgy is csak pozitívan tudok szólni a rendezésről: igen kedvesen, a nevemen szólítva drukkoltak nekem a helyszínen, nagyon emberi volt az egész rendezvénynek a hangulata. A frissítőket a kedves kínálás ellenére nem használtam, Timitől kaptam minden körben az előre elkészített ételt-italt, az bőven elég volt.

Összegezve: bár a csúcsdöntés nem sikerült, úgy ítélem meg, nem futottam rossz formában. Képtelenség pontosan megsaccolni, ez a forma mire lett volna elég ideális pályán, de 2:50 és 2:55 közé tippelném. Kicsit előre tekintve úgy értékelem az egész évemet, hogy sok szép siker, egyéni csúcsdöntés született, és megérett bennem az elhatározás: jövő évtől tudatosan az ultraversenyekre fogok készülni.

Saját képek a versenyről: klikk ide.

Hivatalos eredmények: klikk ide.