2010. október 22., péntek

Versenyünkről szponzori szemmel

Versenyünk egyik vendége, szponzora, Horváth Laci kért meg, hogy tolmácsoljam a versenyen szerzett benyomásait a klub futói felé. Javasoltam a blog nyújtotta lehetőséget, de mivel a számítógépen kicsit nehezebben boldogul, engem kért meg, hogy töltsem fel az üzenetét, amit emailben küldött. Laciról csak annyit, hogy néhány éve ismerem, és bár tudom, hogy ő a fociért él-hal, de nagyon szimpatikus a futás felé mutatott őszinte érdeklődése is. Az utóbbi időben már rendszeresen eljár kocogni, figyeljétek meg, előbb-utóbb fel fog bukkanni valamelyik versenyen is! :-)  Saucony márkájú cipőt már többször vásároltam nála, nagyon készségesen segített mindig.

Tisztelt futást kedvelők! Köszönettel tartozom, amiért 10. hó 16-án részt vehettem a 3. futóversenyen! Amikor megismerhettem a  szervezéssel  kapcsolatos teendőket, nem is gondoltam, hogy ilyen magas létszámú résztvevőt láthatok! Jó volt látni érkezéskor, mennyi Embernek fontos a verseny, mennyire felkészültek akik jöttek! Rolival sokszor beszéltünk már a klubról, de így személyesen ott lenni a versenyen teljesen más mint beszélni róla. Valamelyest képet kaphattam, milyen folyamat megy végbe a verseny lebonyolításakor, megjelenéskor. Egy kicsit kedvet kaptam a jövőre való benevezésre, de akkor már most nekiállhatok felkészülni. Gratulálok a legkisebb korosztálynak, a női, férfi futóknak egyaránt, még ennyi nap után is! Sok sikert szeretnék kívánni a hétköznapokra, a felkészülésekre, szeretnék mindent megtenni, hogy a következő versenyen is részt vehessek! Üdvözlettel: Horváth László (lackó sport)

2010. október 16., szombat

Zalaparti Futóparty Félmaraton 2010-10-16

Már másodszor igazolódott, hogy a bagodi bringaút és az október végi időpont egy végtelenül ideális kombináció egyéni csúcs futásához, még ha ez speciel nekem most nem is jött össze, sokak viszont odabiggyeszthetnek idejük mellé egy PB megjegyzést.

A legnagyobb előnye a pályának, hogy visszafelé kissé lejt, így egy nem ész nélkül megfutott első féltáv után lehet akár még gyorsulni is, mint az nekem tavaly és idén is összejött. De nézzük akkor hogyan.
Azt pontosan nem tudtam, hogy milyen időre lehetek képes jelenleg, mert mostanság vagy maratont, vagy 10 km terepet futottam, ám azt mertem remélni, hogy 1:21-et alapból is tudok, a verseny maga pedig még vehet le az időből néhány percet.

Ezúttal – tanulva a Güssing előtt elkövetett hibámból – komolyabban rápihentem, a héten már csak 40km-t futottam.

Sajnos több, velem közel azonos képességű futó ilyen-olyan okok miatt vagy nem, vagy csak más távon indult, így jól látszott hogy 1:20 körüli időt a mezőnyben csak ketten tudhatunk a vas megyei Fábrics Gáborral. Általában a Keszthelyi Kilométerekig bezárólag szoktam nyerni ellene, az őszi szezonban aztán fordul egyet a kocka – talán most nem, gondoltam.


A rajt után azonnal egymás mellé szegődtünk és kicsit a 10km-es élmezőny mögött haladtunk, egy – érzésre – jó tempóban. Mivel szokásomhoz híven csak ritkán néztem az időnket (féltávkor és 20.1km-nél), nem idegesített, hogy ez most akkor gyors vagy lassú. Hátha pont jó, ebben reménykedtem.

6km után aztán ellépet a Gabi néhány méterrel, de ez annyira nem zavart, mert amúgy sem szeretek közvetlenül a másik mellett haladni, ám ekkor arra gondoltam, hogy biztosan meglátta, hogy a sebességünk nem megfelelő, ad abszurdum, lassú. Ez nem jó jel, bár nem éreztem drámai fáradtságot a lábaimban. A fordítóig maradt is ez a kis különbség, az időm pedig nem sokkal 40 percen belül állt éppen és ez azért kellő önbizalmat adott. Segített az is, hogy a Rolandék többször elénk jöttek autóval, így legalább úgy tűnt, valakit érdekel még rajtunk kívül az egész:-) No meg a szembejövők látványa is végre kizökkentett kicsit a monotonitásból, a sok ismerős arc pedig kiváltképp!

A visszafelé értelemszerűen nehezebben ment , de talán ezzel nem vagyok egyedül; ilyenkor hajlamos az ember azt hinni, hogy lassul is, pedig legtöbbször csak a fáradtság okoz ilyesfajta „hallucinációkat”. (Na jó, azért tudnék néhány példát hozni valódi behalásokra is saját keserű tapasztalataimból.)

Ám nekem az előttem haladó tempója is adott némi támpontot, egyszer 50, másszor 200m volt közöttünk, ki ahogy éppen „döglődött”, annak megfelelően:-) Nem éreztem „fal”-at, vagy lélekromboló fáradtságot, de a sebességemen nem tudtam volna jelentősebben változtatni, kivéve az utolsó kilométert, amit, tudva immár, hogy pontosan hogyan is állok, 3:33mal teljesítettem, de reális esélyem nem volt már megfogni az elsőt, így végül maradt 25mp különbség.

Illetéktelen a dobogón


Az 1:19:26-os időm éppen csak, hogy nem egyéni csúcs, ám annak mégis örülök, hogy úgy tűnik, jó formában tudom az ilyesfajta időket alacsonyabb létszámú versenyeken is, így talán egy népesebb mezőnyben még többre lehetek képes, bár ez csak feltételezés, így nem is látok rá semmiféle garanciát.

A szokásos 5.2 km-es résztávjaim (tempóval és pulzussal):

20:03 (3’51”; 166)

19:31 (3’45” ; 172)

19:16 (3’42” ; 171)

19:28 (3’44” ; 171)

Ha valakit érdekel a pulzus és sebesség görbém, akkor itt tekintheti meg.

(a jobb felső sarokban kell mérföldről metrikusra állítani)

Érdekesség még, hogy 4 perces tempónál lassabban a Garmin szerint nem futottam, kivéve az első 10 métert és a fordítót, ha ezt valaki nekem 2 éve, az első gyötrelmes félmaratonom után megjósolja (már nem azt, hogy a fordítónál le kell majd lassítanom), előbb megkapaszkodok valami szilárd dologba a stabilitásom megőrzése érdekében, majd hangosan a képébe röhögök:-)

Eredmények

Minden ZASZ-osnak gratulálok, különösen a PB-ket futóknak, a szervezői munkában részt vállalóknak, no és mindenki másnak, így persze a legyőzőmnek is.

2010. október 11., hétfő

"Dupla egyéni csúcs" a Graz Marathon-on


Egy kedves osztrák ismerősöm invitált már régóta az idei őszi graz-i futóeseményre. Miután tisztázódott, hogy rá fogok érni, igent is mondtam a felkérésre. Már szombat délután elutaztunk szomszédaink második legnagyobb városába egy kis városnézésre, estére aztán a Graz-tól 25 km-re fekvő Gleisdorf városkában foglaltuk el a szálláshelyünket vendéglátóinknál.


Hárman utaztunk Magyarországról: nagybátyám felesége Ági, aki szurkolni jött és barátnőm, Timi volt még velem. Timi jövetelének három apropója is volt: néhány hetes készülés után úgy láttuk, ideje elindulnia élete első futóversenyén, így beneveztem a 10,55 km-es (negyedmaraton) távra. Másrészt szombaton este volt pontosan egy éve, hogy együtt vagyunk, így szerettük volna kettesben megünnepelni az évfordulót. A harmadik apropó pedig még Timinek is meglepetés volt: hogy még emlékezetesebb legyen az évforduló, egy szép gyűrűt ajándékoztam Neki és egyben megkértem a kezét szombat este. Igen-t mondott! :)

Visszatérve a futóversenyre: vasárnap a 10 órás rajt előtt másfél órával kereken 0 fokot mutatott a hőmérő, de nagyon szép tiszta idő volt, sütött a nap, így gyors melegedésre lehetett számítani. Kicsit dilemmáztam az öltözékkel, végül rövidnadrágot, és két rövidujjú pólót húztam.

Mivel még reggel vettük át a rajtszámokat, picit megcsúsztunk az idővel, a start előtt kettő perccel sikerült elfoglalnom a helyem a rajtnál. Pontosabban jó hátulra sikerült bekerülnöm, valahol a mezőny középső táján. Ez egyben azt is jelentette, hogy nálam némileg lassabb futók tömegében indultam el a rajtszóra. 45 mp-be telt, mire egyáltalán a rajtvonalat átléptem, innen persze azért már kocogtunk. De tényleg csak kocogtunk, a szokásos 4 percen belüli kezdésemhez képest ezúttal csak 4:40-es első km-el sikerült indulnom. Egy darabig próbálkoztam az előzgetéssel, de hol jobbra-balra cikáznom, hol gyorsítanom, hol pedig lassítanom kellett, így végül felhagytam a fölösleges erőpazarlással. Felvettem a tömeg ritmusát, és csak akkor futottam gyorsabban, ha üres tér nyílt előttem. Egészen a 8. kilométerig (!) így beragadva futottam. Persze nem bánkódtam, arra gondoltam, ha már a sors így hozta, legalább kipróbálom, hogy megy a maraton, amikor nem rohanom el az elejét.

Amúgy nem voltak túl nagy várakozásaim a saját teljesítményemet illetően. Bár a hosszú kihagyás után kezdek magamra találni és újra formába lendülni, mégis úgy ítélem meg, kb 40%-os a felkészültségem egy jó maratonra. Ezt abból gondolom, hogy saját tapasztalatom szerint egy jó maratoni időhöz kétféle képesség "csúcsra járatása" szükséges: a kitartásé és a gyorsaságé. Az előbbihez hosszú edzésekre, az utóbbihoz gyors edzésekre van (lenne) szükség. Ami a gyors edzéseket illeti, 2010-ben egy (azaz egy) darab gyors edzésem volt (a 4 percen belüli futásokat számolom ide), még július elején. De a hosszú edzések tekintetében sem állok sokkal jobban: bár tavasszal kitűnő kondinak örvendtem, de április óta 6 darab hosszú edzésem (vagy versenyem) volt összesen (a 30 km-nél hosszabb futásokat sorolom ide). Vagyis átlagban havonta egy. Pedig a heti egy lenne az ideális. Vagyis a kétféle láb közül, amikre stabilan lehetne alapozni egy jó eredményt, az egyik teljesen hiányzik, a másik pedig csak félig-meddig van fejlesztve. Mindezek tükrében már azt is kiváló eredménynek tartottam volna, ha sikerül megjavítani tavalyi PB-met (2:59:20).

Szóval ott tartottam, hogy a 8. km végére kiszabadultam a tömegből, az átlagtempóm itt már 4:20 körül járt. Innen nagyjából egyenletesen, 160 körüli pulzussal futva haladtam, lendületesen, de erőlködés nélkül. 1:29-nél értünk a kör végére, a félmaratonisták itt kiszálltak, mi meg nekivágtunk a második körünknek. Különben az útvonal gyönyörű, lényegében körbejártuk Graz városát, érintve a csodaszép belvárost és a hangulatos Mura partot is. A szervezés pedig egyszerűen szuper, szinte végig zeneszóra és lelkes biztatásra futottunk. A frissítés is kielégítő, bár én az egész verseny alatt csak egy kis szeletke banánt ettem és csak néhány korty vizet ittam, semmi mást. Különben 10 óra után egész meleg lett, egy csöppet sem fáztam, még az árnyékos részeken sem.

A második kör is egy kis emelkedővel indult (az órám a teljes távra mintegy 210 m-nyi emelkedőt mért, bár én kevesebbnek éreztem), de a tempóm nem tört meg, tartottam a 4:05-4:10 közötti ezreket, csak a pulzusom emelkedett egy kicsit, már 160 fölé. Még egész jól éreztem magam. A 30. km-t elérve aztán "elengedtem a lovakat", még egy kicsit jobban rákapcsoltam. Próbáltam eltalálni egy olyan tempót, amit már nagyjából végig tudok tartani. Nagyon jó érzés volt így "száguldani", rengeteg futót előztem meg, sokan szinte már csak vánszorogtak (pedig ők mind 3 óra körüli maratonisták voltak). Ekkor már láttam, hogy meglehet a 3 óra, sőt akár az egyéni csúcs is.

A lendületem csak az utolsó 4-5 km-re tört meg egy kicsit (még a 37. km is 4:11 volt), de azért egy hajrára maradt erőm. 2:58:35 azaz 45 mp-el javítottam a maratoni rekordomon! Más kérdés, hogy a hihetetlenül erős mezőnyben ez csak az abszolút 101. helyre volt elég. A 809 férfi célbaérkező közül 95., a korosztályom 97 célbaérkezője közül pedig a 13. helyen végeztem (statisztika). Mivel a verseny kinevezett osztrák bajnokság is, tényleg sok erős és jól felkészült futóval versenyeztem. Átlagpulzusom 161 volt, elégetett kalóriák száma kb 3100. A távot kb 400 m-el hosszabbnak mértem, de valószínű csak a nem éppen ideális kanyarvételek miatt (illetve a magas házak között egy kicsit pontatlanul is mér a gps). A futás után egész nap eléggé be voltak kötve a lábaim, jólesett a pihenés, azonban most, 24 órával a verseny után kutya bajom! :)

Csak a célbaérés után találkoztam Timivel, és tudtam meg az ő eredményét: 57.28 alatt teljesítette a távot, amivel 36. helyen végzett a kategóriája 280 futónője közül (összesítésben a kereken 600 női futó közül a 93. helyen: statisztika). Mivel még nem futott ilyen távot (edzésen egyszer már teljesítettünk kereken 10 km-t), mondhatjuk, hogy Ő is egyéni csúcsot futott. Elsőre ez szuper idő, nagyon büszke vagyok újdonsült menyasszonyomra! Persze a lényeg, hogy jól érezte magát, tetszett Neki a verseny hangulata, úgyhogy szerintem nem ez volt az utolsó futása.

Beszámoló a Kis-Balaton körről

Lőrincz Endre bejegyzése

Már két éve, hogy a Kis-Balaton kör versenyre elszoktam menni. Igazándiból a nagy Balatont körbefutni nekem sok, így ezzel kárpótolom magam :) Balaton ez is az is csak ez kicsi, mint a felkészültségem általában. Most se az a sokat futottam előtte állapotban voltam (igazsághoz egy kis pocak is tartozik), de bíztam az év elején megtett versenyek és túrák nem maradtak nyomtalanul. 2008-ban 37 km-es távot teljesítettem, 2009-ben 35 km volt a táv. Idén gondoltam elég lesz egy fél maraton is. Dani barátom az első 35 km-es távját készült futni gondoltam a végén legalább segítek neki. Reggel 1/2 9 kor indultam elég nagy köd volt útközben, de jó idő ígérkezett. Időben érkeztem még sokan nem voltak így ez gyorsan meg volt. A rajtnál kicsit sokan voltunk, mert a biciklisek, görkorcsolyás indulók is voltak. Szerencsére a rajt idejére félre álltak őket utánunk indították. Rajt előtt az új polgármester tartott rövid beszédet, majd rövid útvonal ismertetés után végre indulhattunk. Az eleje nagyon megindult, próbáltam lépést tartani velük, majd 1-1,5 km után hagytam őket - ha jól láttam csak 1 fél maratonista volt köztük. Rövid idő múlva egy kollégát utol értem, ő a 9 km-es távon volt. Mentem tovább a saját ritmusomban, Nagyrada után egy Balázs nevezetű srác ért a nyomomba, majd be érve arról érdeklődőtt hányan vannak előttem. Megnyugtattam, ha jól láttam négyen öten indultak meg az elején abból 1-et már letudtam, 3-an 9 km-es táv fordítójánál meg fordultak és szembe futottak velünk, így maradt 1 fő, de az meg az én vetélytársam. Annyira megnyugtattam, hogy el is futott előre megbizonyosodni. Mint később mesélte Zalaszabar után elfelejtett balra fordulni, ráhúzott egy pár percet pluszba - ismét egy szorgalmas futó (így is fölényesen nyerte). Zalaszabart meg közelítve vártam mikor jön szembe az előttem iparkodó versenyző, hogy felmérjem hátrányomat. Faluba érve még nem találkoztam vele így kezdtem bizakodni, de aztán csak megérkezett. Nos volt vagy 7-8 perc a hátrányom, no mondom magamnak ez már veszett fejsze nyele - koncentráljunk arra hátam mögött hol jönnek az esetleges ellenfelek. A fordító után indultam vissza felé egy gyors frissítést vettem magamhoz, majd kicsit rákapcsoltam, hogy a mögöttem érkezőt minél előbb meg lássam, így nagyobb lesz a távolság is köztünk. Zalaszabarból kifelé lejt az út ez segített, a falu végén jött az üldözőm, de neki emelkedőn kell felfutnia körübelűl itt jött szembe az első versenyző is akor hátam mögött is 7-8 perc a hátrány számításaim szerint. Vissza felé a táv első része mozgalmas volt, mert szembe jött mindenki (21 km-en és a 35 km-en indulók). Barátom is jött szembe szépen nyugodtan futott, mondtam csak így tovább és majd érkezem szemből kitartás. Továbbiakban visszafelé nyugodt tempóban haladtam az előttem lévő elég messze volt, hátulról se igen közeledett senki. A futó táv, jól futható olyan aszfaltszaggatós bicikli út vagy úttest. Kisebb nagyobb emelkedőkkel és lejtőkkel tarkított. Vissza felé az lepett meg, hogy Garabonctól Zalakarosig folyamatosan emelkedik ez oda felé nem tűnt lejtőnek :) A végére még a magam szórakoztatására egy jó kis hajrát kivágtam így 1:37:18-as idővel értem célba. Előttem lévő srác (Csaba) 1:27:54-el értbe a mögöttem beérkező 13 perccel később lépte át a célt. 40-45 perc után az utolsó (13-dik) félmaratonista is be ért. Az eredmény hirdetésnél a dobogó második helyét kibéreltem mivel az abszolut és kor szerinti megmérettetésben is második lettem. Társaim szintén velem egy korosztályba tartoztak, így a mi korosztályunk vitte a prímet - hiába öreg ember nem vén ember. Eredmény hirdetés után, az ígéretem be váltása következett. Kaptam az infót, hogy Dani barátom elérte már Zalakomárt. Elindultam kényelmes futótempóban eléje. Közben jöttek a 35 km-es versenyzők szépen sorban, majd 4-5 km-re a céltól megleltem ,,pártfogóltamat". Hát írány ismét a cél kapu. Dani előtt haladó két srác közül az egyik eléggé ki volt, gondoltam meg kellene fogni bár a távolság nem volt kicsi. 2 km-re a céltól tempó váltást javasoltam, majd a végén egy kis üvőltőzős hajrával szinte beértük, de sajnos 19 másodperccel lemaradtunk. Egy kicsit korábban indítunk akkor meg lett volna. Így is Dani a korosztály harmadik helyére beért 3:27:48 szerintem jó idő kezdésnek :). No ezek történtek velem vasárnap és remélem egyesületünk hírnevét öregbítettem a versenyen.

2010. október 9., szombat

Hosszúpereszteg 10.6km 2010-10-09

A bagodi saját versenyünk előtt találtam egy jól hangzó, családias hangulatú rendezvényt, ismeretlen pályával, ám lelkes szervezővel. Gondoltam, majd a Szajki tavak mentén vezetik el a futást, de valójában a 8-as főút ellentétes oldalán, hegyi pincék között került megrendezésre.

Mire odaértünk, már a rajtnál bandáztak szombathelyi barátaink, főleg gyorslábú futók, így már a mezőnnyel sem volt problémám.

Nekünk két, 5.3km-es kört kellett teljesítenünk, míg a rövid távúaknak (Asi indult tőlünk), micsoda meglepetés, csak egyet.

A pályáról: kb. 10%-ban haladt aszfalton, egyébként poros, földes, sáros, füves és kavicsos részek követték egymást. A kör első fele folyamatosan, ám nem túl intenzíven emelkedett, aztán jöhetett egy meredekebb, így rövidebb lefelé, majd egy kifejezetten sáros, pocsolya-kerülgetős rész, hogy aztán visszafussunk a faluba.

A rajt után öten haladtunk az élen, köztük egy kissrác is, majd olyan 3 km után ki is alakult a végső sorrend, csak a távolságok változtak a végéig. Az első kör vége felé az előttem haladó Fábrics Gabi elvétett egy elágazást, ekkor megálltam, majd a 40-50m-es különbség újbóli kialakulását is kivártam, nem éreztem volna fair-nek ennek következtében előnyre szert tenni. Noha ekkor a negyedik Nagy Gábor közeledett hozzánk, végül a szenzációs maratonjából még némileg regenerálódó futó nem ért be minket.

Úgy érzem – beleszámítva a terepviszonyokat is – viszonylag elfogadható tempót futottam. Régen indultam már ilyen rövid versenyen, jobban fekszik talán egy némileg hosszabb táv, de azért nem panaszkodom, hisz túlzottan nem pihentem rá.

A hivatalos időm 40:42 lett, ha leszámítom a bevárást, körülbelül 40:20 (3:48perc/km), a végére lassultam is, így a lemaradásom jó 100m lett a másodiktól, a győzelmet Garami Árpád szerezte meg 39 perc körüli idővel.

Évi első, Ági második helyet szerzett a hölgyek között, Asi (1 évvel fiatalabb volta miatt) kategória 6. lett, mindannyijuknak gratulálok.