2010. december 29., szerda

Egy újabb futóév a futószalagon: 2010, a termálfürdők vonzásában

Tavaly év végén már egyszer számot vetettem addigi futóélményeimmel és akkor is a szilveszteri verseny előtt, ami jól bevált, bár most messze nem az akkori jó ómen kapcsán idézem fel az év egyes eseményeit. Igyekszem több képet is mellékelni, hogy ne csak a száraz irományom töltse ki az értékes webes felületet.

Múltkor ott hagytam abba, hogy közeledik a Mountain Man Maraton, ahol a 24km-en próbálkozom majd és nem bocsátkozom jóslásokba. Az időm végül lehetett volna némileg jobb is, de a helyezésbe már nem tudok belekötni, elégedetten zárhattam az esztendőt.

Ezután következhetett a több hónapos alapozás, hisz versenynek hírét jó ideig nem is hallottuk, míg nem Sólyom terepfutásra invitált minket Kávás fölé. Tetszett a 33km-nyi távolság gondolata, ám csak 28-ig jutottam ilyen-olyan kavarodások következtében. Az jól látszik, hogy nem követtek el végzetes hibát a szüleim azzal, hogy nem adtak be anno tájfutónak. Ettől kezdve már szerepet kapott némi gyorsító munka, illetve tempófutásokkal is boldogítottam már magam. Sárváron idén először indultam (fürdőbelépő 1), azt tudtam hogy Sótonyra vezet fel egy helyes kis kaptató, ám ennek ellenére is kifejezetten jól esett a kör. Főleg mivel a Fábrics Gabit a táv végén csíptem meg, így másodikként zártam a Roland mögött, 1:22-vel, ami akkor még több, mint elfogadhatónak számított.

Rá egy hónapra az egyik kedvenc: Kanizsa-Karos, 19.7km (fürdőbelépő 2). Általában szép, de még éppen nem kánikulai időjárás jellemzi a versenyt és több kisebb dombocska is szinesíti a vonalvezetést. Már egy évvel korábban is indultam itt egyéniben, akkor 1:19-cel, de nagy kedvvel végeztem ötödikként. Idén ennél sokkal jobb időt futottam és helyezésben is sokat javítottam korábbi önmagamhoz képest. Annyira nem esett már jól, de hát végül is ez nem póker vagy gombfoci, ahol csak le kell ülni tolni a zsetont vagy a céronaldót.

Éppen egy hétre rá egy új versenyen is kipróbáltam magam: a munka ünnepén Bad Blumauban félmaratonoztam (fürdőbelépő 3). A pálya egy aszfalton és apró kavicsos úton kijelölt kör a faluban négyszer teljesítve, remek hangulattal. Bár kissé nehezen követhető az ember helyezése a futam alatt, mert több táv is egyszerre indult, de a lekörözések miatt mégis élvezettel kerülgethetjük a lassabban haladókat. Sikerült egy szép PB-t repesztenem 1:19:16-os idővel és valamiért még az abszolút dobogóra is felfértem ezzel.

Innentől a kérdés inkább már úgy szólt, hogy vajon ez egyfajta kicsúszott eredményként értékelhető, vagy komoly alapokon nyugszik. Erre adott választ a keszthelyi félmaraton, a szokásos kora nyárias melegben tavasz végén. Bár egyéni legjobb nem született, az 1:20-as idő azt jelezte, hogy rátaláltam a helyes útra. Nyáron nem versenyzek a kánikula miatt, de idén egy fürdőbelépő (4.) oltárán beáldoztam magam Ausztriában, ahol olvadozó aszfalt mellett, végig 35-40 fokban, egy erősen felejthető félmaratont szenvedtem ki magamból (1:31). Ennek a versenynek az elmaradása a jövőben biztosan nem fog feldolgozhatatlanul nagy űrt maga után hagyni a futónaptáramban, az egyetlen kézzel fogható hozadéka, hogy olyan irgalmatlan mennyiségű Gösser Zitronét sikerült eloroznom a repi ajándékokból, hogy az autó hátulja végig súrolta hazafelé az aszfaltot!


Na, de a nyár is csak elmúlt valahogyan, Megyefutással, bringázgatással, nyaralgatással, de már a tervezett őszi maratont szem előtt tartva. Egyfajta előversenyként, a Sri Chinmoy keretein belül futottam 33km-t tempósan (2:16) és a Kanizsai félmaratonon is tiszteletemet tettem egy héttel Güssing előtt és két nappal egy lendületes 35km után, amit nagyon nem kellett volna már erőltetnem...

Most akkor kegyes leszek magamhoz és leginkább ennek az ostobán kivitelezett rápihenő időszakomnak tudom be, hogy az első maratonom nem úgy sikerült, ahogy akár bármely közepesen megkomponált álmomban is elképzeltem. (3:00)

Őszre 3 komolyabb verseny maradt: saját verseny, Sárvár II. (fürdőbelépő 5) és egy dimbes-dombos osztrák hullámvasút, ahol újra hoztam az elvárt időeredményeket, sőt Sárváron új PB is született. (1:19:02) A helyezések az erős mezőnyök miatt nem lettek annyira fényesek, mint a tavasszal, el is határoztam, hogy a jövőben az év elejét szokás szerint keményebben megnyomom, mint ellenfeleim és a begyűjtött jó helyezések után őszre mindig nyugdijba vonulok:-)

Na, és a legfájóbb dolog maradt a végére, a Mountain Man futás. Legalább is számomra. Noha talán esélyesként indulhattam volna bármelyik távon (különösképpen a 24km-en), most jó, ha végigérek valamelyiken. Történt ugyanis, hogy december közepén, a felkészülés kritikus időszakában benyeltem a kislányomtól egy makacs nyavalyát (tüszős mandula, tüdőtáji fájdalom), ami miatt 10 napig érdemi munkát maximum a cégnél tudtam végezni (bár nem tudom, hogy a főnököm érdeminek nevezné-e :-) ).

A kihagyás utáni első 11km-es esküszöm, hogy könnyű futástól azonnal izomlázat kaptam , majd a másnapi esküszöm, hogy könnyű dombozás csak rátett egy lapáttal és a 14 km után nem is tudtam volna elképzelni magam még egy 10-es lefutására. Hát itt tartok most. Nem hangzik jól, de szeretném összeszedni magam néhány nap alatt, hisz a teljesitésért ugyebár itt is fürdőbelépő jár (6.) :-)

Nincsenek megjegyzések: